Pokorni a saját félelmeit is megosztotta: neki is fejtörést okoz a fiait itthon tartani, és aggódik, hogy így karácsonykor csak a Skypon keresztül láthatná majd a gyerekeit.

Mi, magyar egyetemi és főiskolai oktatók, a mai napon létrehoztuk az Oktatói Hálózatot.

Kezdeményezésünket az új felsőoktatási törvény és a felsőoktatás működését érintő kormányzati intézkedések miatti aggodalom szülte.

Elutasítjuk a felsőoktatási intézmények autonómiájának csorbítását, az oktatás és kutatás szabadságának korlátozását.

Elutasítjuk a rögtönzésszerű, diktatórikus és végletesen centralizáló oktatásirányítást, amely az oktatás alsóbb fokozatain és a felsőoktatásban is súlyos károkat okoz.

Elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy a kormány a felsőoktatás egy sor fontos kérdését rendeleti úton és nem törvényi szinten szabályozza.

Követeljük, hogy a kormányzat vonja vissza az alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok és érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket.

Támogatjuk a Hallgatói Hálózat törekvéseit és a Hallgatói Fórumon február 15-én elfogadott 10 pontot.

Követeljük, hogy a felsőoktatás átalakítása során kiemelt szempont legyen az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság.

Elutasítjuk a keretszámok önkényes és szakmailag indokolatlan csökkentését és a forráskivonás egyéb átgondolatlan módjait, amelyek következtében lehetetlen helyzetbe kerültek a továbbtanulni vágyó fiatalok, és nagy múltú képzési területek jövője vált bizonytalanná.

Meggyőződésünk, hogy a magyar munkaerőpiac problémáira nem a hallgatók mozgásszabadságának szerződéses megkurtítása a jó válasz.

Fontosnak tartjuk, hogy a közszféra részeként működő állami felsőoktatási intézményekben az oktatók szabad légkörben és kiszámítható környezetben dolgozhassanak.

Várjuk a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók csatlakozását. Javasoljuk, hogy minél több felsőoktatási intézményben alakuljanak helyi oktatói hálózatok, amelyek az országos Oktatói Hálózat közvetítésével összehangolhatják fellépésüket.

Bemegy a tanár az órára, mit kezd a digitális generációval? Hagyományos tanulási technikákkal a gyerekek unják az órát, fegyelmezetlenek, mást csinálnak. Mit kellene tenniük a pedagógusoknak?

Az iskolában használni kellene a kultúrának megfelelő eszközöket. Azért, mert a tanító néni nem tudja az internetet használni, attól még a gyerekek tudják. Sokféleképp lehet használni az új eszközöket, új gondolkodást. Ma nemigen olvasnak el a gyerekek Jókai-tájleírásokat. De ha azt mondjuk nekik, hogy „filmrendezőként” keressenek az adott jelenetnek megfelelő hátteret, azt fényképezzék le mobillal, majd a fotókat megbeszélik, összehasonlítják, akkor észrevétlen máris bevontuk őket az irodalmi világba.

Egy tanárnő SMS-ekben dolgoztatta fel a Rómeó és Júliát. Azaz korlátozott kódra fordították le a kidolgozott kódot. Kiderült, hogy nagyon mély érzelmeket tudtak kifejezni az SMS-ekkel. És mindehhez el kellett olvasni Shakespeare-t, meg kellett érteni a szöveget, a jeleneteket. Fel lehet dolgozni egy-egy tananyagot a Facebookon. És még számos ilyen példát lehetne mondani, kitalálni. Arra azért vigyázni kell, hogy a virtuális világban virtuális képességek alakulnak. Szükség van arra is, hogy a valósághoz kötődjenek a gyerekek. Ebben sokat tanulhatunk az írásbeliség előtti kortól. Én három dologra szoktam felhívni a figyelmet, amire sokkal több időt kellene fordítani: a mozgás, a művészetek és stratégiai táblás játékok.

Tizenhárom ELTE-s oktató és tanár létrehozta az Oktatói Hálózatot, amely a felsőoktatási változások ellen tiltakozik. A szervezet, amely egyetért a héten tüntető Hallgatói Hálózat céljaival, elutasítja "a diktatórikus oktatásirányítást", a felsőoktatási keretszámok csökkentését és a hallgatói szerződést is.

"Elutasítjuk a rögtönzésszerű, diktatórikus és végletesen centralizáló oktatásirányítást, amely az oktatás alsóbb fokozatain és a felsőoktatásban is súlyos károkat okoz" - írják közleményükben azok az egyetemi oktatók és tanárok, akik pénteken megalapították az Oktatói Hálózatot. A szervezet tagjai szerint a kezdeményezést "az új felsőoktatási törvény és a felsőoktatás működését érintő kormányzati intézkedések miatti aggodalom szülte".

Az Oktatói Hálózatot az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tizenhárom oktatója hozta létre: az alapítók között van Bajomi Iván és Hammer Ferenc szociológus, Heller Mária, az ELTE Társadalomtudományi Karának intézetigazgatója és Rényi András, az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója.

Az Oktatói Hálózat alapítói azt írták: "Elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy a kormány a felsőoktatás egy sor fontos kérdését rendeleti úton és nem törvényi szinten szabályozza. Követeljük, hogy a kormányzat vonja vissza az alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok és érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket." A szervezet emellett elutasítja a felsőoktatási keretszámok csökkentését és a hallgatói szerződést is.

Az Oktatói Hálózat támogatja a héten tüntetést szervező Hallgatói Hálózat törekvéseit, és várja a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók csatlakozását a szervezethez.

Az állítás: „A Start-programban résztvevők 47 000 forintot kapnak, ami szerény, de biztonságos megélhetés felé vezeti azokat, akiknek korábban 28 500 forintból kellett megélni” – Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter parlamenti bizottsági meghallgatásán.

A tények: A nemzetgazdasági miniszter almát a körtével hasonlít össze. A közmunkáért, amiért most 47 029 forintot fizetnek, korábban 60 236 forint járt. 28 500 forintot a közmunkát nem végzők kaptak, nekik most 22 800 forint jár.

Az ítélet: Hamis.

Az azonban finanszírozási modelltől függetlenül elmondható, hogy a bölcsészképzés nem haszontalan, és nem a felesleges tudással rendelkező munkanélküliek táborát gyarapítja. A HVG novemberi felsőoktatási melléklete érdekes adatokkal szolgál ezzel kapcsolatban: az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2009-2010-es felmérése szerint a diplomázás után átlagosan 3,89 hónappal már elhelyezkednek a bölcsészek, ami ugyan rosszabb valamivel az átlagnál (a teljes, összesített átlag 3,54 hónap), de ezzel egyáltalán nem tartoznak a legnehezebben elhelyezkedők közé.

  Három évvel a lediplomázás után a bölcsészek 77 százaléka már alkalmazott, ami 3 százalékkal marad el a kutatási átlagtól, a vállalkozók aránya pedig átlag feletti, 4 százalék. Ugyancsak 4 százalék (ezzel átlagos) a felsővezetők aránya. Az önfoglalkoztatók és egyéni vállalkozók aránya viszont kétszeres a más képzési területeken végzettekéhez képest. Ez, gondolom, főleg a kényszervállalkozókat jelenti. A HVG-melléklet azt írja, hogy a bölcsészdiploma az egyik legjobban konvertálható diploma, és a munkanélküliségi adatok alapján viszonylag könnyen el lehet vele helyezkedni. Ez jól hangzik, viszont az önfoglalkoztatókkal együtt következtethetünk belőle az átlagnál magasabb arányú pályaelhagyásra: a bölcsészek az átlagnál nagyobb százaléka nem a szakmájában helyezkedik el (de elhelyezkedik). 

  A HVG azt írja, hogy a bölcsészdiplomák felvevőpiaca egyre nő, mivel egyre nagyobb a kreatív iparágak gazdasági súlya, amelyekben jó eséllyel alkalmaznak bölcsészeket. A munkaerő-piaci vélemények is nagy presztízst tulajdonítanak a bölcsészdiplomának, mivel az széles látókörű, jól konvertálható, sokfelé felhasználható tudást jelent; a bölcsészek pozitív tulajdonságaiként pedig a jó kommunikációs készséget, a megbízható idegennyelv-tudást emlegetik, a problémamegoldó képességüket pedig nem lineáris gondolkodásuk miatt a HVG szerint az egész munkaerőpiac sokra becsüli. 

  Akárhogyan, akármennyi bölcsészt képzünk, bölcsészképzésre szükség van. Lehet, hogy sokaknak feleslegesnek tűnik a filozófia, aki azonban aktívan részt vesz közéleti, politikai, világnézeti vitákban, előbb-utóbb kénytelen lesz valamennyire beásni magát a filozófiába. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs szükség olyanokra, akik professzionális módon művelik tovább 2500 év gondolkodói hagyományát. Nem tehetjük meg, hogy a magyar tudósokkal büszkülünk, de egy jelentős tudományos területet feleslegesnek nyilvánítunk, mert nem termel. Ez echte materialista szemlélet volna. Művészettörténészek nélkül nem lennének nagyszerű, reprezentatív, sokakat vonzó kiállításaink a Szépművészetiben, a Ludwig Múzeumban és máshol se. Történészek nélkül nem lennénk tisztában a saját múltunkkal. Angol- és más idegennyelv-tanárok nélkül esélyünk nem lenne javítani pocsék idegennyelv-ismereti statisztikáinkon. Bölcsészek nélkül nem lennének magyarra fordított irodalmi művek, és rengeteg tudományos munka is elérhetetlen maradna. Pedig aztán ezen a téren bőven van még mit tenni. Ugyancsak megszenvednék a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia is, ha nem lennének szakértői egy-egy ország, nemzet kultúrájának. Bölcsészet és bölcsészek nélkül csak romlana az ország nemzetközi és tudományos presztízse, még inkább belemerülnénk az anyagi boldogulásnál tovább nem tekintő szemléletbe, oda lenne a szellemi igényesség, és belesüppednénk abba az elképzelésbe, hogy a lét határozza meg a tudatot.

Mióta hajtogatom ezt már... Mellesleg sajnos kormányunk egy kézzel fogható adattal vagy hatástanulmánnyal sem támasztotta alá az indokait (mondjuk indok sem volt sok, valljuk meg őszintén). Persze ha adatokat kellene felmutatniuk, akkor sajnos maguk ellen beszélnének - bár ez meg mindennapos náluk, szóval fel sem tűnne...

Peter Sunde szerint a lemezkiadók és filmstúdiók minden elkerülhetetlen változást perekkel akarnak megakadályozni ahelyett, hogy meglátnák az ezekben rejlő lehetőségeket. A Pirate Bay társalapítója szerint az ACTA-egyezménnyel vagy az amerikai SOPA-törvénnyal az a legnagyobb probléma, hogy az ezeket támogató országok lehetővé teszik, hogy egy haldokló iparág diktálja nekik a demokrácia szabályait oly módon, hogy az meggátolja a fejlődést.

A közszolgák bérkompenzációját külön szabályozták. Ez alapján kevesebb bért kaphatnak azok, akiknek van gyerekük, mint akiknek nincs.

 

Olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy közszolgaként kevesebb bérkompenzációt és ezért kevesebb fizetést is kap amiatt, hogy van két gyermeke, ahhoz képest, mintha gyermektelen lenne. Az ok, hogy a közszolgák bérkompenzációjáról szóló kormányrendelet szerint figyelembe kell venni azt is, hogy jogosult lenne-e a dolgozó családi kedvezményre, vagy sem. Ha nem ő vesz igénybe, akkor is. Az üzleti szféra bérkompenzációjáról szóló kormányrendelet nem diszkriminál gyerekszám szerint.

Ha nem közszolga lenne

Olvasónk (nevezzük őt Katalinnak) bruttó fizetése 84 900 forint. Ha az üzleti szférában dolgozna, 14 400 forint emelést kaphatna, amennyiben a munkáltatója az általános szabály szerint végrehajtaná nála az elvárt béremelést. Ezt a plusz összeget attól függetlenül kapná meg, hogy van-e gyermeke, vagy nincs.

Mégpedig azért, mert mint Zara László adószakértő is megerősítette, az üzleti szférában a bérkompenzációnál kizárólag a dolgozó bruttó bérét veszik figyelembe, s azt emelik meg az elvárt mértékben. Ha a dolgozónak jár családi kedvezmény, akkor azt a megemelt bérből érvényesítheti. Nem így a közszolgáknál.

Két gyermekért 9 ezerrel kevesebb

A közszolgáknál azonban nemcsak a bruttó bért kell figyelembe venni, hanem számos más szempontot is, ami eléggé bonyolulttá teszi a szabályozást. Például azt, hogy hány gyermek után lenne jogosult családi kedvezményre a dolgozó, továbbá hogy már decemberben is közszolga volt-e, vagy csak januártól, hogy házastársa közszolga-e, vagy sem, hogy melyikük fizetése a magasabb, és mennyivel, s hogy valamelyikük fizetése alacsonyabb-e, mint 109 ezer forint.

Repül a kompenzáció - Fotó: Kummer János

Nézzük Katalin esetét. Házastársa nem közszolga, és náluk a férj veszi igénybe a családi kedvezményt a két gyermek után. Ha nem lenne gyermekük, akkor Katalin 17 800 forint kompenzációt kaphatna. Amennyiben egy gyermeket nevelnének, 6800 forint kompenzáció járna neki, a két gyermekre viszont már csak 1000 forintot kap a rendeletben szereplő 4. táblázat alapján. Eddig  64 890 forintot vitt haza, most (a két gyereke miatt) mindössze 56 264-et. Majdnem 9 ezer forinttal kevesebbet!

A minisztérium szerint így korrekt

A Nemzetgazdasági Minisztériumnál azt firtattuk, vajon miért kell ennyi szempontot figyelembe venni a közszolgák kompenzációjánál, és (konkrét számokkal alátámasztva) miért fizetnek kevesebbet a gyerekeseknek. Azt válaszolták, a kompenzáció összegének meghatározásánál kiemelten fontos alapelv volt, hogy a nettó családi bevétel az adó- és járulékváltozások következtében ne legyen kevesebb, mint az előző évben. (Ez kicsit sántít, mert a család bevételére nem kérdeznek rá a kompenzáció igényléséhez szükséges nyomtatványon.)

Úgy érveltek tovább, hogy mivel a család bevételébe beleszámít a családi kedvezmény érvényesítése is, ezért muszáj vizsgálni a jogosultságot. Ez pedig a minisztérium szerint értelemszerűen maga után vonja a gyermekek (kedvezményezett eltartottak, illetve eltartottak) számának figyelembevételét. A versenyszférában ezt nem kell vizsgálni. És ott (amennyiben a munkáltató megadja az elvárt béremelést) nem is keresnek kevesebbet a gyerekesek idén, mint tavaly. Sőt, még kicsivel többet is kaphatnak, hiszen a megemelt bruttóra nagyobb családi kedvezményt érvényesíthetnek.

Hátrány a gyerek

A rendeletre hivatkozva azt is írta a minisztérium, hogy a kompenzáció elveinek meghatározásánál nem tekinthette a jogalkotó alapnak azt, hogy a házas-, vagy élettársak közül ki veszi igénybe a családi kedvezményt, csak azt, hogy elvileg ki lehet jogosult rá. S itt azzal indokoltak, hogy ez a döntés év közben bármikor megváltoztatható. Ez igaz, Katalin dönthetne úgy év közben, hogy mégis igénybe veszi a családi adókedvezményt.

De még egyszer hangsúlyozzuk, ha nem közszolga lenne, akkor emiatt semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érné őt. Sőt, a megemelt bruttójára a családi kedvezmény érvényesítése után többet kaphatna kézhez. Hiszen pont arra való a családi adókedvezmény, hogy a gyermekek felneveléséhez hozzájáruljon a kormány (ahogy ezt sűrűn hangoztatják is). Méghozzá úgy, hogy kevesebb adót szed be a családosoktól, így ők több fizetést vihetnek haza. Úgy tűnik, a közszférában ez nem cél.

Igaza van az olvasónak

Az MSZOSZ bérpolitikai szakértője, Hanti Erzsébet szerint igaza van az olvasónak. Valóban rosszabbul járhatnak a gyermekes közszolgák a bérkompenzációnál. Hozzátette azonban, hogy már tavaly is rosszabbul jártak, mert a gyerekes adókedvezményt már tavaly is figyelembe vették a közszolgák kompenzációjánál. Akkor ez még kivédhető volt, mert csak a tényleges igénybevétel számított, így átcsoportosíthatták a házastárshoz a családi kedvezményt. (Kérdés, mennyire volt etikus ilyen beépített trükközésre kényszeríteni a közszolgákat…) Most viszont ez sem lehetséges, hiszen az igénybevételtől függetlenül kevesebb kompenzáció jár a gyerekeseknek.

A szakértő szerint nem szabadna, hogy az általános bérkompenzációról szóló kormányrendeletet ilyen (a gyerekesekre hátrányos) módon felülírja a közszolgák kompenzációjáról szóló kormányrendelet. Másrészt az a véleménye, hogy ha nem a közszolga veszi igénybe a családi adókedvezményt (hanem a nem közszolga házastárs), akkor sem szabadna, hogy emiatt kevesebb bérkompenzációt kapjon.

Mellébeszélnek?

Hanti Erzsébet tipikus mellébeszélésnek értékelte a minisztérium válaszát, amiből az látszik, hogy nem merik kimondani: most rosszul járnak a gyerekesek. Az adóba épített gyerekkedvezmény is a kormány hibás lépése volt, ami most épp azokra üt vissza, akiknek kedvezni akartak a bevezetésével – írta megkeresésünkre.

Arra is van tippje, hogy a közszolgáknál miért veszik figyelembe a kompenzációnál a gyermekeket. Úgy véli, a kormány jóval (kb.150 milliárd forinttal) kevesebbet szánt a célra, mint amennyibe akkor kerülne a kompenzáció, ha az elvárt béremelést mindenkinél végrehajtanák, és a vállalkozások is mind igénybe vennék az állami támogatást. Ezért ott akadályozzák a kompenzálást, ahol tudják: a közszférában, ami az ő hatáskörük, munkáltatóként. A költségvetésnek komoly gondot okozna, ha mindenki, aki erre jogosult, lehívná az adókedvezményt – jegyezte meg.

Csodálkozni nem kell ezen – tette hozzá. A kormány nem azért törölte el az adójóváírást, hogy a teljes összegét visszaossza. Az adójóváírás eltörlése természetesen adóemelés – szögezte le. Erre rímel, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter költségvetési bizottsági meghallgatásán nemrégiben mondott: igazságtalan volt, hogy 1,2 millió minimálbéres (az adózók negyede) nem fizetett adót, ezért szüntették meg az adójóváírást.

 

No comment