Az azonban finanszírozási modelltől függetlenül elmondható, hogy a bölcsészképzés nem haszontalan, és nem a felesleges tudással rendelkező munkanélküliek táborát gyarapítja. A HVG novemberi felsőoktatási melléklete érdekes adatokkal szolgál ezzel kapcsolatban: az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2009-2010-es felmérése szerint a diplomázás után átlagosan 3,89 hónappal már elhelyezkednek a bölcsészek, ami ugyan rosszabb valamivel az átlagnál (a teljes, összesített átlag 3,54 hónap), de ezzel egyáltalán nem tartoznak a legnehezebben elhelyezkedők közé.

  Három évvel a lediplomázás után a bölcsészek 77 százaléka már alkalmazott, ami 3 százalékkal marad el a kutatási átlagtól, a vállalkozók aránya pedig átlag feletti, 4 százalék. Ugyancsak 4 százalék (ezzel átlagos) a felsővezetők aránya. Az önfoglalkoztatók és egyéni vállalkozók aránya viszont kétszeres a más képzési területeken végzettekéhez képest. Ez, gondolom, főleg a kényszervállalkozókat jelenti. A HVG-melléklet azt írja, hogy a bölcsészdiploma az egyik legjobban konvertálható diploma, és a munkanélküliségi adatok alapján viszonylag könnyen el lehet vele helyezkedni. Ez jól hangzik, viszont az önfoglalkoztatókkal együtt következtethetünk belőle az átlagnál magasabb arányú pályaelhagyásra: a bölcsészek az átlagnál nagyobb százaléka nem a szakmájában helyezkedik el (de elhelyezkedik). 

  A HVG azt írja, hogy a bölcsészdiplomák felvevőpiaca egyre nő, mivel egyre nagyobb a kreatív iparágak gazdasági súlya, amelyekben jó eséllyel alkalmaznak bölcsészeket. A munkaerő-piaci vélemények is nagy presztízst tulajdonítanak a bölcsészdiplomának, mivel az széles látókörű, jól konvertálható, sokfelé felhasználható tudást jelent; a bölcsészek pozitív tulajdonságaiként pedig a jó kommunikációs készséget, a megbízható idegennyelv-tudást emlegetik, a problémamegoldó képességüket pedig nem lineáris gondolkodásuk miatt a HVG szerint az egész munkaerőpiac sokra becsüli. 

  Akárhogyan, akármennyi bölcsészt képzünk, bölcsészképzésre szükség van. Lehet, hogy sokaknak feleslegesnek tűnik a filozófia, aki azonban aktívan részt vesz közéleti, politikai, világnézeti vitákban, előbb-utóbb kénytelen lesz valamennyire beásni magát a filozófiába. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs szükség olyanokra, akik professzionális módon művelik tovább 2500 év gondolkodói hagyományát. Nem tehetjük meg, hogy a magyar tudósokkal büszkülünk, de egy jelentős tudományos területet feleslegesnek nyilvánítunk, mert nem termel. Ez echte materialista szemlélet volna. Művészettörténészek nélkül nem lennének nagyszerű, reprezentatív, sokakat vonzó kiállításaink a Szépművészetiben, a Ludwig Múzeumban és máshol se. Történészek nélkül nem lennénk tisztában a saját múltunkkal. Angol- és más idegennyelv-tanárok nélkül esélyünk nem lenne javítani pocsék idegennyelv-ismereti statisztikáinkon. Bölcsészek nélkül nem lennének magyarra fordított irodalmi művek, és rengeteg tudományos munka is elérhetetlen maradna. Pedig aztán ezen a téren bőven van még mit tenni. Ugyancsak megszenvednék a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia is, ha nem lennének szakértői egy-egy ország, nemzet kultúrájának. Bölcsészet és bölcsészek nélkül csak romlana az ország nemzetközi és tudományos presztízse, még inkább belemerülnénk az anyagi boldogulásnál tovább nem tekintő szemléletbe, oda lenne a szellemi igényesség, és belesüppednénk abba az elképzelésbe, hogy a lét határozza meg a tudatot.

Mióta hajtogatom ezt már... Mellesleg sajnos kormányunk egy kézzel fogható adattal vagy hatástanulmánnyal sem támasztotta alá az indokait (mondjuk indok sem volt sok, valljuk meg őszintén). Persze ha adatokat kellene felmutatniuk, akkor sajnos maguk ellen beszélnének - bár ez meg mindennapos náluk, szóval fel sem tűnne...