Pokorni a saját félelmeit is megosztotta: neki is fejtörést okoz a fiait itthon tartani, és aggódik, hogy így karácsonykor csak a Skypon keresztül láthatná majd a gyerekeit.

Mi, magyar egyetemi és főiskolai oktatók, a mai napon létrehoztuk az Oktatói Hálózatot.

Kezdeményezésünket az új felsőoktatási törvény és a felsőoktatás működését érintő kormányzati intézkedések miatti aggodalom szülte.

Elutasítjuk a felsőoktatási intézmények autonómiájának csorbítását, az oktatás és kutatás szabadságának korlátozását.

Elutasítjuk a rögtönzésszerű, diktatórikus és végletesen centralizáló oktatásirányítást, amely az oktatás alsóbb fokozatain és a felsőoktatásban is súlyos károkat okoz.

Elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy a kormány a felsőoktatás egy sor fontos kérdését rendeleti úton és nem törvényi szinten szabályozza.

Követeljük, hogy a kormányzat vonja vissza az alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok és érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket.

Támogatjuk a Hallgatói Hálózat törekvéseit és a Hallgatói Fórumon február 15-én elfogadott 10 pontot.

Követeljük, hogy a felsőoktatás átalakítása során kiemelt szempont legyen az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság.

Elutasítjuk a keretszámok önkényes és szakmailag indokolatlan csökkentését és a forráskivonás egyéb átgondolatlan módjait, amelyek következtében lehetetlen helyzetbe kerültek a továbbtanulni vágyó fiatalok, és nagy múltú képzési területek jövője vált bizonytalanná.

Meggyőződésünk, hogy a magyar munkaerőpiac problémáira nem a hallgatók mozgásszabadságának szerződéses megkurtítása a jó válasz.

Fontosnak tartjuk, hogy a közszféra részeként működő állami felsőoktatási intézményekben az oktatók szabad légkörben és kiszámítható környezetben dolgozhassanak.

Várjuk a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók csatlakozását. Javasoljuk, hogy minél több felsőoktatási intézményben alakuljanak helyi oktatói hálózatok, amelyek az országos Oktatói Hálózat közvetítésével összehangolhatják fellépésüket.

Bemegy a tanár az órára, mit kezd a digitális generációval? Hagyományos tanulási technikákkal a gyerekek unják az órát, fegyelmezetlenek, mást csinálnak. Mit kellene tenniük a pedagógusoknak?

Az iskolában használni kellene a kultúrának megfelelő eszközöket. Azért, mert a tanító néni nem tudja az internetet használni, attól még a gyerekek tudják. Sokféleképp lehet használni az új eszközöket, új gondolkodást. Ma nemigen olvasnak el a gyerekek Jókai-tájleírásokat. De ha azt mondjuk nekik, hogy „filmrendezőként” keressenek az adott jelenetnek megfelelő hátteret, azt fényképezzék le mobillal, majd a fotókat megbeszélik, összehasonlítják, akkor észrevétlen máris bevontuk őket az irodalmi világba.

Egy tanárnő SMS-ekben dolgoztatta fel a Rómeó és Júliát. Azaz korlátozott kódra fordították le a kidolgozott kódot. Kiderült, hogy nagyon mély érzelmeket tudtak kifejezni az SMS-ekkel. És mindehhez el kellett olvasni Shakespeare-t, meg kellett érteni a szöveget, a jeleneteket. Fel lehet dolgozni egy-egy tananyagot a Facebookon. És még számos ilyen példát lehetne mondani, kitalálni. Arra azért vigyázni kell, hogy a virtuális világban virtuális képességek alakulnak. Szükség van arra is, hogy a valósághoz kötődjenek a gyerekek. Ebben sokat tanulhatunk az írásbeliség előtti kortól. Én három dologra szoktam felhívni a figyelmet, amire sokkal több időt kellene fordítani: a mozgás, a művészetek és stratégiai táblás játékok.

Tizenhárom ELTE-s oktató és tanár létrehozta az Oktatói Hálózatot, amely a felsőoktatási változások ellen tiltakozik. A szervezet, amely egyetért a héten tüntető Hallgatói Hálózat céljaival, elutasítja "a diktatórikus oktatásirányítást", a felsőoktatási keretszámok csökkentését és a hallgatói szerződést is.

"Elutasítjuk a rögtönzésszerű, diktatórikus és végletesen centralizáló oktatásirányítást, amely az oktatás alsóbb fokozatain és a felsőoktatásban is súlyos károkat okoz" - írják közleményükben azok az egyetemi oktatók és tanárok, akik pénteken megalapították az Oktatói Hálózatot. A szervezet tagjai szerint a kezdeményezést "az új felsőoktatási törvény és a felsőoktatás működését érintő kormányzati intézkedések miatti aggodalom szülte".

Az Oktatói Hálózatot az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tizenhárom oktatója hozta létre: az alapítók között van Bajomi Iván és Hammer Ferenc szociológus, Heller Mária, az ELTE Társadalomtudományi Karának intézetigazgatója és Rényi András, az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója.

Az Oktatói Hálózat alapítói azt írták: "Elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy a kormány a felsőoktatás egy sor fontos kérdését rendeleti úton és nem törvényi szinten szabályozza. Követeljük, hogy a kormányzat vonja vissza az alapos elemzések, hosszú távú hatástanulmányok és érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket." A szervezet emellett elutasítja a felsőoktatási keretszámok csökkentését és a hallgatói szerződést is.

Az Oktatói Hálózat támogatja a héten tüntetést szervező Hallgatói Hálózat törekvéseit, és várja a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók csatlakozását a szervezethez.

Az állítás: „A Start-programban résztvevők 47 000 forintot kapnak, ami szerény, de biztonságos megélhetés felé vezeti azokat, akiknek korábban 28 500 forintból kellett megélni” – Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter parlamenti bizottsági meghallgatásán.

A tények: A nemzetgazdasági miniszter almát a körtével hasonlít össze. A közmunkáért, amiért most 47 029 forintot fizetnek, korábban 60 236 forint járt. 28 500 forintot a közmunkát nem végzők kaptak, nekik most 22 800 forint jár.

Az ítélet: Hamis.

Az azonban finanszírozási modelltől függetlenül elmondható, hogy a bölcsészképzés nem haszontalan, és nem a felesleges tudással rendelkező munkanélküliek táborát gyarapítja. A HVG novemberi felsőoktatási melléklete érdekes adatokkal szolgál ezzel kapcsolatban: az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2009-2010-es felmérése szerint a diplomázás után átlagosan 3,89 hónappal már elhelyezkednek a bölcsészek, ami ugyan rosszabb valamivel az átlagnál (a teljes, összesített átlag 3,54 hónap), de ezzel egyáltalán nem tartoznak a legnehezebben elhelyezkedők közé.

  Három évvel a lediplomázás után a bölcsészek 77 százaléka már alkalmazott, ami 3 százalékkal marad el a kutatási átlagtól, a vállalkozók aránya pedig átlag feletti, 4 százalék. Ugyancsak 4 százalék (ezzel átlagos) a felsővezetők aránya. Az önfoglalkoztatók és egyéni vállalkozók aránya viszont kétszeres a más képzési területeken végzettekéhez képest. Ez, gondolom, főleg a kényszervállalkozókat jelenti. A HVG-melléklet azt írja, hogy a bölcsészdiploma az egyik legjobban konvertálható diploma, és a munkanélküliségi adatok alapján viszonylag könnyen el lehet vele helyezkedni. Ez jól hangzik, viszont az önfoglalkoztatókkal együtt következtethetünk belőle az átlagnál magasabb arányú pályaelhagyásra: a bölcsészek az átlagnál nagyobb százaléka nem a szakmájában helyezkedik el (de elhelyezkedik). 

  A HVG azt írja, hogy a bölcsészdiplomák felvevőpiaca egyre nő, mivel egyre nagyobb a kreatív iparágak gazdasági súlya, amelyekben jó eséllyel alkalmaznak bölcsészeket. A munkaerő-piaci vélemények is nagy presztízst tulajdonítanak a bölcsészdiplomának, mivel az széles látókörű, jól konvertálható, sokfelé felhasználható tudást jelent; a bölcsészek pozitív tulajdonságaiként pedig a jó kommunikációs készséget, a megbízható idegennyelv-tudást emlegetik, a problémamegoldó képességüket pedig nem lineáris gondolkodásuk miatt a HVG szerint az egész munkaerőpiac sokra becsüli. 

  Akárhogyan, akármennyi bölcsészt képzünk, bölcsészképzésre szükség van. Lehet, hogy sokaknak feleslegesnek tűnik a filozófia, aki azonban aktívan részt vesz közéleti, politikai, világnézeti vitákban, előbb-utóbb kénytelen lesz valamennyire beásni magát a filozófiába. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs szükség olyanokra, akik professzionális módon művelik tovább 2500 év gondolkodói hagyományát. Nem tehetjük meg, hogy a magyar tudósokkal büszkülünk, de egy jelentős tudományos területet feleslegesnek nyilvánítunk, mert nem termel. Ez echte materialista szemlélet volna. Művészettörténészek nélkül nem lennének nagyszerű, reprezentatív, sokakat vonzó kiállításaink a Szépművészetiben, a Ludwig Múzeumban és máshol se. Történészek nélkül nem lennénk tisztában a saját múltunkkal. Angol- és más idegennyelv-tanárok nélkül esélyünk nem lenne javítani pocsék idegennyelv-ismereti statisztikáinkon. Bölcsészek nélkül nem lennének magyarra fordított irodalmi művek, és rengeteg tudományos munka is elérhetetlen maradna. Pedig aztán ezen a téren bőven van még mit tenni. Ugyancsak megszenvednék a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia is, ha nem lennének szakértői egy-egy ország, nemzet kultúrájának. Bölcsészet és bölcsészek nélkül csak romlana az ország nemzetközi és tudományos presztízse, még inkább belemerülnénk az anyagi boldogulásnál tovább nem tekintő szemléletbe, oda lenne a szellemi igényesség, és belesüppednénk abba az elképzelésbe, hogy a lét határozza meg a tudatot.

Mióta hajtogatom ezt már... Mellesleg sajnos kormányunk egy kézzel fogható adattal vagy hatástanulmánnyal sem támasztotta alá az indokait (mondjuk indok sem volt sok, valljuk meg őszintén). Persze ha adatokat kellene felmutatniuk, akkor sajnos maguk ellen beszélnének - bár ez meg mindennapos náluk, szóval fel sem tűnne...

Peter Sunde szerint a lemezkiadók és filmstúdiók minden elkerülhetetlen változást perekkel akarnak megakadályozni ahelyett, hogy meglátnák az ezekben rejlő lehetőségeket. A Pirate Bay társalapítója szerint az ACTA-egyezménnyel vagy az amerikai SOPA-törvénnyal az a legnagyobb probléma, hogy az ezeket támogató országok lehetővé teszik, hogy egy haldokló iparág diktálja nekik a demokrácia szabályait oly módon, hogy az meggátolja a fejlődést.

A közszolgák bérkompenzációját külön szabályozták. Ez alapján kevesebb bért kaphatnak azok, akiknek van gyerekük, mint akiknek nincs.

 

Olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy közszolgaként kevesebb bérkompenzációt és ezért kevesebb fizetést is kap amiatt, hogy van két gyermeke, ahhoz képest, mintha gyermektelen lenne. Az ok, hogy a közszolgák bérkompenzációjáról szóló kormányrendelet szerint figyelembe kell venni azt is, hogy jogosult lenne-e a dolgozó családi kedvezményre, vagy sem. Ha nem ő vesz igénybe, akkor is. Az üzleti szféra bérkompenzációjáról szóló kormányrendelet nem diszkriminál gyerekszám szerint.

Ha nem közszolga lenne

Olvasónk (nevezzük őt Katalinnak) bruttó fizetése 84 900 forint. Ha az üzleti szférában dolgozna, 14 400 forint emelést kaphatna, amennyiben a munkáltatója az általános szabály szerint végrehajtaná nála az elvárt béremelést. Ezt a plusz összeget attól függetlenül kapná meg, hogy van-e gyermeke, vagy nincs.

Mégpedig azért, mert mint Zara László adószakértő is megerősítette, az üzleti szférában a bérkompenzációnál kizárólag a dolgozó bruttó bérét veszik figyelembe, s azt emelik meg az elvárt mértékben. Ha a dolgozónak jár családi kedvezmény, akkor azt a megemelt bérből érvényesítheti. Nem így a közszolgáknál.

Két gyermekért 9 ezerrel kevesebb

A közszolgáknál azonban nemcsak a bruttó bért kell figyelembe venni, hanem számos más szempontot is, ami eléggé bonyolulttá teszi a szabályozást. Például azt, hogy hány gyermek után lenne jogosult családi kedvezményre a dolgozó, továbbá hogy már decemberben is közszolga volt-e, vagy csak januártól, hogy házastársa közszolga-e, vagy sem, hogy melyikük fizetése a magasabb, és mennyivel, s hogy valamelyikük fizetése alacsonyabb-e, mint 109 ezer forint.

Repül a kompenzáció - Fotó: Kummer János

Nézzük Katalin esetét. Házastársa nem közszolga, és náluk a férj veszi igénybe a családi kedvezményt a két gyermek után. Ha nem lenne gyermekük, akkor Katalin 17 800 forint kompenzációt kaphatna. Amennyiben egy gyermeket nevelnének, 6800 forint kompenzáció járna neki, a két gyermekre viszont már csak 1000 forintot kap a rendeletben szereplő 4. táblázat alapján. Eddig  64 890 forintot vitt haza, most (a két gyereke miatt) mindössze 56 264-et. Majdnem 9 ezer forinttal kevesebbet!

A minisztérium szerint így korrekt

A Nemzetgazdasági Minisztériumnál azt firtattuk, vajon miért kell ennyi szempontot figyelembe venni a közszolgák kompenzációjánál, és (konkrét számokkal alátámasztva) miért fizetnek kevesebbet a gyerekeseknek. Azt válaszolták, a kompenzáció összegének meghatározásánál kiemelten fontos alapelv volt, hogy a nettó családi bevétel az adó- és járulékváltozások következtében ne legyen kevesebb, mint az előző évben. (Ez kicsit sántít, mert a család bevételére nem kérdeznek rá a kompenzáció igényléséhez szükséges nyomtatványon.)

Úgy érveltek tovább, hogy mivel a család bevételébe beleszámít a családi kedvezmény érvényesítése is, ezért muszáj vizsgálni a jogosultságot. Ez pedig a minisztérium szerint értelemszerűen maga után vonja a gyermekek (kedvezményezett eltartottak, illetve eltartottak) számának figyelembevételét. A versenyszférában ezt nem kell vizsgálni. És ott (amennyiben a munkáltató megadja az elvárt béremelést) nem is keresnek kevesebbet a gyerekesek idén, mint tavaly. Sőt, még kicsivel többet is kaphatnak, hiszen a megemelt bruttóra nagyobb családi kedvezményt érvényesíthetnek.

Hátrány a gyerek

A rendeletre hivatkozva azt is írta a minisztérium, hogy a kompenzáció elveinek meghatározásánál nem tekinthette a jogalkotó alapnak azt, hogy a házas-, vagy élettársak közül ki veszi igénybe a családi kedvezményt, csak azt, hogy elvileg ki lehet jogosult rá. S itt azzal indokoltak, hogy ez a döntés év közben bármikor megváltoztatható. Ez igaz, Katalin dönthetne úgy év közben, hogy mégis igénybe veszi a családi adókedvezményt.

De még egyszer hangsúlyozzuk, ha nem közszolga lenne, akkor emiatt semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érné őt. Sőt, a megemelt bruttójára a családi kedvezmény érvényesítése után többet kaphatna kézhez. Hiszen pont arra való a családi adókedvezmény, hogy a gyermekek felneveléséhez hozzájáruljon a kormány (ahogy ezt sűrűn hangoztatják is). Méghozzá úgy, hogy kevesebb adót szed be a családosoktól, így ők több fizetést vihetnek haza. Úgy tűnik, a közszférában ez nem cél.

Igaza van az olvasónak

Az MSZOSZ bérpolitikai szakértője, Hanti Erzsébet szerint igaza van az olvasónak. Valóban rosszabbul járhatnak a gyermekes közszolgák a bérkompenzációnál. Hozzátette azonban, hogy már tavaly is rosszabbul jártak, mert a gyerekes adókedvezményt már tavaly is figyelembe vették a közszolgák kompenzációjánál. Akkor ez még kivédhető volt, mert csak a tényleges igénybevétel számított, így átcsoportosíthatták a házastárshoz a családi kedvezményt. (Kérdés, mennyire volt etikus ilyen beépített trükközésre kényszeríteni a közszolgákat…) Most viszont ez sem lehetséges, hiszen az igénybevételtől függetlenül kevesebb kompenzáció jár a gyerekeseknek.

A szakértő szerint nem szabadna, hogy az általános bérkompenzációról szóló kormányrendeletet ilyen (a gyerekesekre hátrányos) módon felülírja a közszolgák kompenzációjáról szóló kormányrendelet. Másrészt az a véleménye, hogy ha nem a közszolga veszi igénybe a családi adókedvezményt (hanem a nem közszolga házastárs), akkor sem szabadna, hogy emiatt kevesebb bérkompenzációt kapjon.

Mellébeszélnek?

Hanti Erzsébet tipikus mellébeszélésnek értékelte a minisztérium válaszát, amiből az látszik, hogy nem merik kimondani: most rosszul járnak a gyerekesek. Az adóba épített gyerekkedvezmény is a kormány hibás lépése volt, ami most épp azokra üt vissza, akiknek kedvezni akartak a bevezetésével – írta megkeresésünkre.

Arra is van tippje, hogy a közszolgáknál miért veszik figyelembe a kompenzációnál a gyermekeket. Úgy véli, a kormány jóval (kb.150 milliárd forinttal) kevesebbet szánt a célra, mint amennyibe akkor kerülne a kompenzáció, ha az elvárt béremelést mindenkinél végrehajtanák, és a vállalkozások is mind igénybe vennék az állami támogatást. Ezért ott akadályozzák a kompenzálást, ahol tudják: a közszférában, ami az ő hatáskörük, munkáltatóként. A költségvetésnek komoly gondot okozna, ha mindenki, aki erre jogosult, lehívná az adókedvezményt – jegyezte meg.

Csodálkozni nem kell ezen – tette hozzá. A kormány nem azért törölte el az adójóváírást, hogy a teljes összegét visszaossza. Az adójóváírás eltörlése természetesen adóemelés – szögezte le. Erre rímel, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter költségvetési bizottsági meghallgatásán nemrégiben mondott: igazságtalan volt, hogy 1,2 millió minimálbéres (az adózók negyede) nem fizetett adót, ezért szüntették meg az adójóváírást.

 

No comment

Az OECD által észlelt másik meghatározó tényező az, hogy azok az országok érik el a legjobb eredményeket az alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés terén három évenként elvégzett méréseken, amelyek a legtöbbet fektetnek be a tanárokba.

Az erre példaként felhozott Dél-Koreában és Hongkongban a tanárok az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) több mint kétszeresét keresik. "Általában véve, azokban az országokban, amelyek jó eredményeket érnek el a PISA-felméréseken, a legjobb diákokat vonzza a tanári pálya, ahol jó fizetést és magas szakmai megbecsülést élvezhetnek" - hangsúlyozza a Fókuszban a PISA című jelentés.

Emelkedik a gyerekfelügyelő kütyük száma a legfiatalabb generációk körében, akik már digitális környezetben nőttek fel. A 2011 utolsó negyedévében készült Nielsen jelentés szerint a 12 év alatti gyerekeket nevelő, tábla PC-vel rendelkező háztartásokban, 10-ből 7 gyerek használta a tabletet. Ez a szám 9 százalékos növekedést jelez egy negyedév alatt.

A megkérdezettek 77 százaléka mondta azt, hogy a gyerekek játszanak a letöltött játékokkal, és 57 százalékuk állította, hogy a gyerekek oktatási alkalmazásokat is futtatnak. A kutatásban részt vevők 55 százaléka a hordozható kütyük előnyét abban látja, hogy a gyerek legalább csöndben van, mialatt a család közlekedik, a szülők 41 százaléka pedig azt jelentette, hogy a gyerek szórakoztató tartalmakat néz, mialatt utaznak vagy egy étteremben vannak. A gyerekek 43 százaléka gyakran néz a készülékeken tévé- és mozifilmeket is. A kapcsolattartás, a kommunikáció a tábla pc-ken keresztül kevésbé fontos a családok (szülők és gyerekek) számára, ilyen tevékenységben csak a gyerekek 15 százaléka vesz részt.

Forrás: Nielsen

A Megauploadot becsukták, a Pirate Bay még áll, de svéd doménre menekült, a nagy fájlcserélő oldalakat tűzzel-vassal, valamint SOPA-val és ACTA-val üldözi a szórakoztatóipar. És akkor jön a Tribler nevű rendszer, nem kevesebbet állítva, mint hogy a fájlcserélő hálózata egyenesen elpusztíthatatlan, és csak az internettel együtt lehet kikapcsolni. És hogy még jobban fájjon a szerzői jogi szövetségeknek, nem valami gonosz hekker barkácsolta össze lopott szoftverekkel, hanem komoly kutatók dolgoznak rajta a világ vezető egyetemein, ráadásul jórészt EU-s támogatásból.

hihihi-hahaha

Akkor tegye magát hasznossá: lapátoljon egy kis havat, aztán ha sikerült bezsebelnie érte a pénzt, legyen olyan kedves és éljen ennyiből! #beyonddemagogy

An international alliance of publishers, including Cambridge University Press, Elsevier and Pearson Education Ltd, has served successful cease-and-desist orders on a piracy operation with an estimated turnover of £7m.

The two platforms, sharehoster service www.ifile.it and link library www.library.nu, had together created an "internet library" making more than 400,000 e-books available as free illegal downloads. The operators generated an estimated turnover of €8m (£6.7m) through advertising, donations and sales of premium-level accounts, according to a report by German law firm Lausen which helped co-ordinate the alliance.

The other publishers involved also comprised Georg Thieme; HarperCollins; Hogrefe; Macmillan Publishers Ltd; Cengage Learning; John Wiley & Sons;the McGraw-Hill Companies; Pearson Education Inc; Oxford University Press; Springer; Taylor & Francis; C H Beck; and Walter De Gruyter. The alliance was also co-ordinated by the German Publishers and Booksellers Association (Börsenverein) and the International Publishers Association (IPA),

Jens Bammel, secretary general of the IPA, said: "Today, the international book industry has shown that it continues to stand up against organised copyright crime.

"We will not tolerate freeloaders who make unjustified profits by depriving authors and publishers of their due reward. This is an important step towards a more transparent, honest and fair trade of digital content on the Internet," he said.

Alexander Skipis, Börsenverein c.e.o., added: "This case demonstrates, in particular in the context of current debates, that systematic copyright infringement has developed into a highly criminal and lucrative business."

 

R.I.P. Library.nu, sok szakdolgozó és kutató áll értetlenül még ki sem hűlt helyed előtt...

Komolyan el kell gondolkozniuk az ASUS laptopjaival, táblagépeivel, monitorjaival és más berendezéseivel rendelkezőknek, miután egy érdekes dolog derült ki a gyártó ASUSTeK által vállalt garanciális feltételekről. Odáig rendben van, hogy a nem rendeltetésszerű használat kizáró ok, illetve az is, ha egy márkaszervizelésre nem jogosult szomszéd elkezd ügyködni a gépen. A Pingdom talált rá (innen a képrészlet is), hogy a tajvani gyártó jogászai alapos munkát végezve egy egészen váratlan körülményt is kizártak: az ASUS-szervizek akkor sem fogadják a gépet, ha azt az előző este a Földet megtámadó űrlények rontották el.

Furthermore, the warranty will not apply to or be valid under conditions including but not limited to the following: [...] There is damage caused by natural disaster, intentional or unintentional misuse, acts of war, space invasions, abuse, neglect, improper maintenance, or use under abnormal conditions.

A kiemelt kifejezés persze alighanem földi hatalmak űrből érkező offenzívájára is utal, de azért vicces.

Academics who specialize in using technology to conduct and enable new kinds of humanities research are in high demand. At the same time, the current ecosystem of scholarly publishing can be inhospitable to their often-idiosyncratic research projects.  

Two well-known organizations are teaming up with a handful of colleges and universities to try to change that by building a flexible platform where digital humanists could have their research published and certified that the work has passed through well-respected editorial gantlets.

The platform, called Anvil Academic, is a joint project by the National Institute for Technology in Liberal Education (NITLE) and the Council for Library and Information Resources (CLIR). Anvil aims to make it easier for digital humanists to publish nontraditional scholarly work under the auspices of traditional outlets, such as university presses.

Szégyenlistára raknák a települést, amely nem rendel rovásírással készült helységnévtáblát. A rovástáblagyár a válság ellenére folyamatosan bővül. A táblákat betűszám alapján számlázzák, a rövid nevű települések olcsóbban megúszhatják, Szépkenyerűszentmártonnak viszont sokba kerülne a dolog. A cég vezetője szerint három-négy éven belül mindenki legalább a nevét el tudja majd olvasni rovással is.

És indítsuk be a fűtést pattintott kővel, lovak húzzák a szekereket, lakjunk jurtában, de ha már olyan fene nagy dolog ez az internet, meg a számítógép, és nem tudunk meglenni nélküle, legalább rovásírásos klaviatúrát és domain neveket tessék már mindenhová rendszeresíteni...! Ja, és ha rovásírással adod be az adóbevallást, alacsonyabb, nemzeti adót kell fizetni...

This morning’s Observer column.

In Morozov’s view, something similar has happened to the internet. It’s no longer a place for strolling – it’s a place for getting things done. “Hardly anyone ‘surfs’ the web any more.” Mobile apps, which bypass most of the internet, make cyberflânerie less likely. And much of today’s online activity revolves around shopping. “Strolling through Groupon isn’t as much fun as strolling through an arcade, online or off.”

So Amazon is the equivalent of La Samaritaine – a place you go to buy stuff. And Facebook? Ah well, says Morozov, Zuckerberg wants to wipe out the individualism that was at the heart of flânerie. He wants everything to be “social”. “Do you want to go to the movies by yourself,” he asked recently, “or do you want to go to the movies with your friends?” His answer: “You want to go with your friends.” My answer: I’ll go by myself, thank you. But then I’m so 19th century.

Az egyetemi dolgozatnak, főleg a plagizált disszertációnak viszont a „nem olvasó” a részese. Sloterdijk tudomása szerint az egyetemi dolgozatok 88-89 százalékát abban a tudatban adja be a szerző, hogy vagy egyáltalán nem olvassa el senki, vagy ha mégis, hát csak részben. Ilyen körülmények között túlságosan nagy a kísértés, hogy az alkotó idegen elemeket is beleszőjön a műbe.

Ebből mindjárt a javallt ellenszerre is következtethetünk. Ha már a tudományos értekezések opponenseire nem számíthatunk, az olvasó-automatákat, a művek összehasonlítására képes számítógépes programokat kell továbbfejleszteni és mozgósítani. Az egyetem kapujára pedig ki kell írni: „Cave lectorem!” (Vigyázz, olvasó!). Ennek a jelmondatnak eredetije (Cave canem!) olyankor is felhívja a figyelmet a harapós kutyára, amikor nincs is kutya, vagy ha van, hát szelíd.